Bor és bogyó

…amikor az ember leporolja a régi ötleteket…

Aldebrőn nincs szebb hely a Magyalosnál… a szőlőtőkék sorai nézve valami furcsa nyugalom tölt el, s hálát adok, hogy itt élhetek.

Ha az ember borvidéken él, akkor vagy megszereti a szőlőt és a bort… vagy nem. Engem mindig is vonzott ez a téma, s hála egy kedves borász ismerősnek, aki minden egyes találkozásunk alkalmával valami új csodát tölt nekem pohárba, jó ideje gondolkodom azon, hogy egyik történetembe belefoglalom a bort.

Minap Basford Titkor kertjét a Grassi Pince egyik borának társaságában töltöttem meg színekkel, s eszembe jutott a régi sztori, aminek vázlatai voltak valahol a laptop egyik régen megnyitott mappájában. Magam is meglepődtem, hogy azért több volt a doksiban néhány vázlatnál.

A fantasy nehéz – az új világ, hiába sajátom, olykor fárasztó, és könnyedebbre vágyom… Olyanra, amiben nem kell megalkotni minden rendszert, mert ott a valóság, és csak támaszkodni kell rá. Pont jó is lesz ez a sztori kikapcsolódásnak a fantasy mellé…

… bár egy életképes női főszereplőt még érdemes lenne összerakni… Hál’ Istennek ötlet is van, milyen legyen… Vegyítem a bort némi bogyóval, némi ember problémával, némi érzelemmel… s meg is van a zamat, amitől szórakoztató lesz a történet. 🙂