… már gimis koromban is anime rajongó voltam (éljen minden bishi pasi), aztán mostanában valami igazán nyálas-mázas cuccal akartam időt tölteni. Lehet, hogy ez már a szingli lét mellékhatása…
Szóval magamon is kacagok, de huszoniksz évesen két héten keresztül éjszakai anime bámulásra adtam a fejem. Mondom, gáz, viszont elképesztően jót tett lányos lelkivilágomnak… Újfent éljenek a bishi pasik! LOL!
Egyébként nem kellett volna moziba mennem karácsony után, mert egyébként ez a 47 ronin hatása… ezer százalék. Ezért lestem éjjelente szamuráj hapsikat… (S ha már itt tartottam előbányásztam némi Fujita Maiko és Kokia dallamot is, a rend kedvéért persze!)
A gáz helyzet mellett viszont oltári jó oldala is van az egésznek. Pörög az agyam fénysebességgel. Tegnap éjjel – ma hajnalban kijavítottam a PV! bizonytalan cselekményrészleteit, az Egri-féle iránymutatás alapján elkészült csaknem az összes szereplő karakterábrázolása, valamikor virradat táján pedig félálomban még lepötyögtem egy apa-fiú jelenetet is (amit ma visszaolvastam és tele volt elgépeléssel, de most nem érdekel).
Röviden szólva, jó hatással vannak rám a japánok. 😀
Nyitott Ablak 